Salánk, Dolha, Toronyai-hágó
Salánk
Salánk falu Ukrajnában, Kárpátalján a Beregszászi járásban.
1332-ben Salanch néven említik először. Az Árpád korban kiváltságos település volt. A falu egykor a Gacsályiak birtoka volt. A Gacsályi családnak Salánkon kívül Magyarkomjáton és Alsó-Karaszló helységekben is voltak birtokai a megyében.
1483-ban a Gacsályi család örökös nélküli kihalta utánSalánkot a RosályiKún család foglalta el.
A 17–18. században ruszinokkal telepítették be. 1711. február 11-én itt tartotta Rákóczi a szabadságharc utolsó országgyűlését. A helyszín a salánki kastély 1717-ben a tatár támadás során elpusztult.
1910-ben 2322, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszáninneni járásához tartozott. A Borzsa folyó mentén települt falu 3150 lakosából 3050 (90%) magyar nemzetiségű.
Salánkon a Rákóczi-emlékparkban találjuk Rákóczi és Mikes Kelemen fából faragott szobrát. Nagyobb ünnepek, megemlékezések alkalmával itt gyűlnek össze a helyiek, félúton a görögkatolikus és a református templom között. Utóbbiban Rákóczi halálának 200. évfordulóján avattak emléktáblát. A település határában találjuk meg a Mikes-kutat, ahonnan a fejedelem apródja hordta a vizet urának. A kút feletti dombot és a helyi iskolát is Mikes Kelemenről nevezték el.
Dolha
Dolha Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban található.
Dolha alapítása a XIV. századra tehető. A Borzsava völgyében fekvő ruszin település eredeti neve Hosszúmező volt, a szláv dlhá hosszút jelent.
A 6000 lakosból mintegy 200-an magyarok.
1703-ban itt volt a Rákóczi szabadságharc első, vesztes csatája. Esze Tamás akkor még jobbára csak kaszákkal felfegyverzett kurucaival a Latorca völgyébe igyekezett Rákóczi elé. Dolha körül Károlyi Sándor szatmári főispán rajtuk ütött. A császári udvarban a csatát nem értékelték kellően, Károlyit kinevették, ezért átállt Rákóczi oldalára.
A dolhai ruszinok 1902-ben turulos emlékoszlopot állítottak a csata emlékére, a turul madarat 1923-ban a cseh uralom idején eltüntették, de 2003-ban a dolhaiak újra felállították. Az emlékoszlopon ruszin nyelven kuruc nóta sorai olvashatók: “Kiontom vérem, apámért, anyámért, megöletem magam, szép gyűrűs mátkámért, meghalok hazámért…”
Dolhán az első kővárat a kun országból, a mai moldvából, áttelepült Dolhay család építette a XIV. században, ezt 1471-ben Mátyás király elbontatta. A mai várkastély a XVII.-XVIII. századokban épült, már döntően a Teleki család idejében. A Telekiektől 1920-ban a csehek vették el, kórházat helyeztek el benne, ma tüdőbeteggondozó. A kastélyudvar és park látogatható. A négyzet alakú négy sarokbástyás erődítmény és a földszintes, manzárdos barokk kastélyépület eléggé leromlott állapotban van. Használaton kívüli református temploma a XV. században épült gótikus stílusban.
Toronyai-hágó
A Toronyai-hágó a Keleti Kárpátokban 931 m magasságban van, túloldalán az egykori Galícia. Mint minden hágó a Kárpátokban, ez is ezeréves határunk volt, ma sajnos csak ukrán megyék közötti határ.
szeptember 17-én itt is betörtek az orosz cári csapatok, Ökörmezőig jutottak, de szűk hónap alatt kiverték őket katonáink. A súlyos harcok emlékét őrzi a közös katonai temető a hágónál.
A II. világháborúban itt is kiépült a hármas védelmi vonal, a Hunyadi állás a Kárpátok túloldalán, a Szent László védelmi vonal a hágóknál és belül az Árpád vonal, amely szinte áttörhetetlen volt. Sajnos az oláhok árulása, átállása miatt fel kellett adni ezt az erős védelmi vonalat. Itt is található bunker, ill. a környező hegyekben Vízközig bunkerek és harckocsi akasztók emlékeztetnek a II. világháborús magyar védelmi vonalakra.