Mezővári, Rahó, Tisza-forrásvidék
Mezővári
Vári (1899-ig Mezővári) falu Ukrajnában Kárpátalján a Beregszászi járásban, Beregszásztól 17 km-re délkeletre, a Borzsa tiszai torkolatánál. Nagyborzsova tartozik hozzá.
Neve a magyar vár főnévből ered, melyet ősi földváráról kapott.
1320-ban említik először Vári néven, azelőtt Borsovavárnak hívták. 1332-ben királyi birtok volt, és Haláborral volt szomszédos.
A Borzsa és a Tisza összefolyásának szögében épült, a maradványaiban ma is felismerhető földvár mellett, melyet a helytörténeti irodalom Borsova várának tart.
Temetőjében láthatók Borsova avar kori földvárának nyomai.
A vár, amely első ispánjáról, Borsról kapta nevét egykor vármegyeszékhely volt. A tatárjáráskor pusztult el.
A falu a 14. század közepén mezővárosi kiváltságokat kapott, 1566-ban a tatárok felgyújtották, majd 1657-ben a lengyelek dúlták fel, 1660-ban a török pusztította, 1716-ban a krími tatárok törtek be.
Református templomának kapuja felett a Rákóczi-szabadságharc emléktáblája. 1703. május 21-én ugyanis Esze Tamás kurucai a község piacán is kibontották Rákóczi zászlóit a szabadságharc kezdetének jeleként.
1910-ben 2625 lakosából 2612 magyar volt, ma 3302 lakosából 3008 a magyar. Trianonig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.
Rahó
Rahó a középkorban, 1447 alapított település. Ma kb. 16 ezer lakosú kisváros ARahói járás székhelye Ukrajnában, Kárpátalján,
Técsőtől 70 km-re keletre fekszik a Kárpátokban, a tengerszint felett 430 méterre. A magukat magyarnak valló lakosok száma 1800 körüli.
A Kárpátaljai kisváros nevezetessége többek között a Monarchia stílusjegyeit még őrző állomásépület, valamint az, hogy határában egyesül a Tisza két ága.
Rahó városa a Rahó-patak és a Tisza összefolyásánál fekszik, magában egyesíti Rahómező, Aknarahó és Bocskórahó településeket. A város központjától kb. 4, határától kb.1,5 km-re északkeletre található a Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyása.
Tisza-forrásvidék
A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is. A Fekete-Tisza a Máramarosi Havasokban, a Fagyalos hegységben ered 1265 m-es tengerszint feletti magasságban.
A forrást 1889-ben, amikor még Magyarországhoz tartozott, egy csővel kissé arrébb terelték, s egy kőfalat építettek, közepén egy kialakított csurgóval. Trianon után egy boltíves mélyedéssel ellátott kőoszlopot építettek alá, s a magyar nyelvű táblát cseh-ruszin kétnyelvű táblára cserélték. 1939-ben, a visszatéréskor, az emlékkő tetejére turulmadár került, melyet a szovjet fennhatóság alatt leszedtek. 2006-ban a szegedi Geo-environ egyesület új, magyar-ukrán nyelvű táblát helyezett az emlékműre. Ők jelölték meg a Fehér-Tisza forrását is.