Sikeres volt az első Szatmári Szilvafesztivál
Hagyományos ételek,
népművészeti tárgyak és természetesen jóféle pálinkák kerültek kiállításra
szombaton, a megyénkben megrendezett első Szatmári Szilvafesztiválon.
A rendezvény fő szervezői a megyei kereskedelmi, mezőgazdasági és iparkamara, a
Szatmár-Beregi Pálinkalovagrend és az eseménynek helyet biztosító Zetea
Pálinkafőző voltak. Miután péntek délután szimpoziont tartottak a szilva
jelenéről és jövőjéről, szombaton a fesztivál ünnepi, látványos része zajlott. A
standoknál a résztvevő csoportok hagyományos ételeket – strudli, derelye,
szilvás gombóc, málékásás töltött káposzta, bográcsos, béles – készítettek,
pálinkakóstolásra adtak lehetőséget, a népi mesterek pedig az általuk készített
tárgyakat mutatták be.
A
pálinkalovagok a színpadon köszönik meg az együttműködést egy díszdobozos tarpai
pálinkával a rendezvény házigazdájának.
A Zetea-pálinka mellett egyéni termelők itala is megkósolható volt: a
túrterebesi Kornis Sándor húszéves almapálinkával érkezett a fesztiválra – a
kizárólag golden delicious és jonathán almafajtákból készített nedűt eperfa
hordóban érlelte. A megye két pálinkatermelői egyesülete is standot állított
fel. Az érdeklődők betekintést nyerhettek a pálinkafőzésbe is, a főzőben ugyanis
működtek a kazánok a rendezvény ideje alatt.
A csanálosiak állandó, fesztiválokon már nemegyszer bevált strudlisütő
csapatukkal érkeztek az eseményre: Czier Rita, Lipován Gabriella, Haller
Krisztina, Mellau Valéria krumplis, lekváros és túrós strudlit készítettek. Mint
azt elmondták, a jó strudli titka a minőségi hozzávalókban rejlik: jó minőségű
tej, jó liszt, de persze megvan a sajátos technikája a tészta gyúrásának,
előkészítésének is.
A bogdándiak a hagyományos bogdándi bélessel rukkoltak ki: Kürti Matild, Sárándi
Katalin, Sipos Margit, Nagy D. Ilona, Tatár Margit, Sipos Mária nem győzték
sütni a kapós tésztafélét.
A szilvafesztivál kulturális programjának fellépői között volt
a Szabolcs néptáncegyüttes is.
– Liszt, zsír, só: ez kell a bélesbe. Jó gyengére kell meggyúrni, aztán hagyjuk
egy órát pihenni. Túró, krumpli, káposzta kerül bele, ki mivel szereti. A
faluban nincs olyan család, ahol egy héten egyszer ne készítenének bélest. A
fiatal lányok, sajnos, nem nagyon tudják a béleskészítést, hiába mutatjuk meg
nekik – mondták el.
A batizi Laczkó Ferenc az asztalosság „művészeti ágazatát”, az intarziakészítést
több évtizede gyakorolja – használati tárgyait, képeit ezúttal is nagy
érdeklődés övezte. Kisméretű bútoroktól, állványoktól, a festményadaptációkon át
sok minden fellelhető volt standjánál. Mint azt megjegyezte: kereslet van,
viszont egyre kevesebb az emberek pénze. A kézműves egy érdekességet is
elmondott: újabban divat nálunk is az intarziás bútor. Elsősorban virágmintákat,
állati alakokat kérnek a kliensek díszítményként bútoraikra.
Lévai József bőrdíszműves 15 éve kezdett el ezzel a kézműves-tevékenységgel
foglalkozni: több szatmárnémeti mestertől, illetve egy népfőiskolán leste el a
bőrfeldolgozás csínját-bínját. Elmondása szerint minden bőrdíszműves álma a
nyeregkészítés, amely egyáltalán nem egyszerű dolog: aprólékosan kifaragott
favázra kell ráépíteni a lószerszámot.
A vámfalui fazekasság utolsó képviselője, Istvánffy Géza is jelen volt. Bár pár
évvel ezelőtt néhány idős mester még le-leült szabadidejében a fazekaskorong
mellé, ma már csak ő készít hagyományos, vámfalui kerámiatárgyakat. Bár több éve
egy pályázati programon keresztül fiatalokat is oktatott a fazekasságra a
mester, az ifjak figyelmét ma már más foglalatosságok vonják el.
A pálinkalovagok a híres tarpai szatmári szilvapálinkát
kóstoltatják
– Úgy gondolom, az is hozzájárul az érdektelenséghez, hogy az Avas falvaiban
jómódú családok élnek, így a fiatalok nincsenek ráutalva, hogy kétkezi munkából,
fazekasságból keressék meg a mindennapi betevőt: ez is nagyban hozzájárul az
ágazat hanyatlásához. Ha pár év múlva beindulna a faluturizmus, komoly lehetőség
rejlene ebben a foglalatosságban. Vágyam az, hogy megvásároljak egy régi házat,
és azt falumúzeummá alakítsam.
Az Istvánffy-műhelyt gyakran külföldiek is felkeresik – igaz, az utóbbi egy
évben visszaesett a látogatók, vásárlók száma. Sok külföldön dolgozó avasi visz
vámfalui kerémiatárgyat ajándéknak második hazájába. Megtudtuk azt is: a
vámfalui kerámiák lényege, hogy a mintákat különféle színű földdel festik rá az
edényre. A földet – amelyet felhasználás előtt megőrölnek – a környező
települések bizonyos határrészeiben lehet fellelni, a fekete például
Túrvékonyán, kizárólag a tavaszi szántást követően termelhető ki.
Persze a jókedvhez nem hiányozhatott a kultúrműsor sem, amelyben túlsúlyban
voltak az avasi népi táncok és dalok.
Fodor István (...Tovább... ) |
