Beregsurány irányában Beregi-síkságból magasodik ki a 154 méteres Tarpai-hegy, a lesüllyedt vulkáni kúp oldalait több méteres lösz borítja melyen kiváló szőlőt termelnek. Leggyakrabban előforduló kőzet, a dacit. Vulkanikus eredetű kövét, a piroxén - dacitot az 1860-as évektől bányászták, építkezéseknél és a folyami védművekhez használták. A felhagyott bányarészeken virágok tömkelege díszlik, a bányászat során kialakult kőfülkékben madarak fészkelnek. Tetejéről jó időben gyönyörű látványt nyújt a Kápátok vonulata, és a beregi táj. A hegy tetejéről szinte elénk tárul az egész Beregi-síkságon és a kékfátylas Beregszászi hegység.
    Lejtőin évszázadok óta folyik a szőlőművelés. Kiváló termőtalaját az 1-4 m vastag lösz réteg adja.

A tarpai Nagy-hegy a Beregi-síkság keleti részén közvetlenül az országhatár mentén helyezkedik el. A tarpai Nagy-hegynek - mely teljes egészében hazánkhoz tartozik - alakja nem szabályos vulkáni kúp, lejtői nem arányosak. Északi és keleti lejtői meglehetősen meredekek, déli és a nyugati lejtői lankásak, és fokozatosan simulnak bele a Beregi-síkságba. A hegy voltaképpen egy nyugati és egy délkeleti ágból épül fel, s valószínű, hogy a két ág metszésvonalában - a mai kőfejtő helyen - működött több millió évvel ezelőtt a vulkáni kürtő. Ez a terület ma is a hegy legmagasabb pontja.
    A tarpai Nagy-hegy tengeralatti vulkáni tevékenység következtében alakult ki. Valószínű, hogy a hegyet felépítő két ág metszésvonalában – a bányaudvar- helyén működött több millió évvel ezelőtt a vulkáni kürtő. Az eltelt évmilliók alatt a hegy puhább kőzetanyagai lemorzsolódtak, s végül csak a kemény maradt meg.
    A lepusztult, romvulkánná alakult hegyet a jégkorszak hideg szelei az általuk szállított hulló porral valósággal eltemették. A kiülepedő porból képződött lösz az északi oldalon véknyabb réteget alkot, a déli oldalon azonban eléri a több méteres vastagságot is. Ebbe a lösz takaróba vágják évszázadok óta borospincéket a tarpai emberek. Ma a lankás déli lejtőt szőlőültetvények és gyümölcsök, apróbb présházak alkotják.

Kijelölt fürdőhely nincs, vadkempingre és horgászásra lehetőség van a Tisza eleven és holtágán. Tarpa határában a Tiszán található a 14 hektáros Vargaszegi, Kiss Jánosné holtág, kezelője a helyi Kurucz Horgász Egyesület.
    A Tisza-völgy természetföldrajzi jellemzőit felvázolva, mindenképp említést kell tenni a folyót végig kísérő állóvizekről. Ezek részben a tektonikai süllyedékekben létrejött laposok, elhagyott medrek időszakos, vagy állandó vizei, illetve a természetes úton lefűződött, vagy mesterségesen levágott kanyarulatokból létrejött hullámtéri, vagy mentett oldali morotvák. Ide sorolandók szintén az ártér mélyedéseiben létrehozott halastavak, és különféle célú víztározók is. A hegyvidéki szakaszon is jó néhány völgyzárógátas halastó, valamint árvízvédelmi, ipari- és ivóvízellátás célját szolgáló tározó létesült. A természetes eredetű állóvizek száma és nagysága a vízgyűjtő területén nem jelentős.
    A hullámtéri holtmedrek sokáig megőrizték kapcsolatukat a főmederrel, így sokáig fennmaradt a hajdani élővilág is. A folyamatos feltöltődéssel változatos élővilág jött létre, a fokozatos tápanyag-feldúsulás a vízi növényzettel szemben a mocsári társulásoknak kedvezett.
    A Tisza-menti lefűzött holtmedrek száma Magyarországon 149, összfelületük majd 3000ha. E vizes élőhelyek jelentős szerepet töltenek be a szárazzá vált Tisza-völgy vízi, vagy vízhez kötődő élővilágának fenntartásában, mint az élővilág menedékhelyei. Értékes vegetációjuk és faunációjuk természetvédelmi szempontból különösen jelentőssé teszi őket.
    Közülük a legértékesebbek, az úgynevezett "szentély" jellegű holtmedrek természetvédelmi oltalom alatt állnak. Ilyen a Felső-Tiszán a Helmecszegi-Holt-Tisza (Tarpa), vagy a Boroszlókerti-Holt-Tisza (Gulács), a Herepi-Holt-Tisza (Tiszacsege), vagy a Mártélyi-Holt-Tisza (Hódmezővásárhely). Hasznosításuk többnyire rekreációs, vagy horgászati célú, - Nagy-morotva, (Rakamaz), Vargaszegi-Holt-Tisza (Tarpa), Marótzugi-Holt-Tisza (Gávavencsellő), Tunyogmatolcsi-Holt Szamos (Tunyogmatolcs) - illetve mezőgazdasági-ipari vízellátást biztosító funkciót is elláthatnak pl. Alcsiszigeti-Holt-Tisza (Szolnok).

Két oldalról a Szipa-patak határolja mely szintén fokozottan védett. Átlagosan 50-70 éves gyertyános tölgyes. Az erdő egész területén magas a talajvíz. Nevezetes növényei többek között a kárpáti sáfrány és a kockás kotuliliom.

Az erdőterület aljnövényzetére jellemzőek a hegyvidéki elemek:

• Kétéltűek és hüllők közül /valamennyi védett/ szinte a hazánkban előforduló fajok mindegyike megtalálható
  Közülük "legnépszerűbb" a keresztes vipera. Előfordul itt a siklóknak több fajtája, tömegesen van jelen a mocsári béka, találkozhatunk gőtékkel stb.

• Énekesmadár állományunk jelentős. Természetvédelmi szempontból érdekes madaraink közé tartozik többek között a holló, a szalakóta, a gyurgyalag, fekete harkály, és a fekete gólya. Baglyok közül szinte valamennyi hazai faj megtalálható. Ragadozó madaraink is szép számmal képviselik magukat, költ a kék és a vörös vércse, egerészölyv és a héja.

• Emlősök közül találkozhatunk a védett borzzal, vadmacskával, vidrával, nyuszttal, menyéttel, nyesttel, rovarevők közül feltűnnek a denevérek és a cickányfélék. Erdeinkben találkozhatunk vaddisznóval, szarvassal, őzzel stb. A környék bogárfaunáját gazdagítja többek között a nagy hőscincér, az orrszarvú bogár és a szarvasbogár.

Keresztes vipera Magyarország egyetlen mérges kígyója, emberre soha sem támad, viperamarás akkor fordul elő, ha valaki véletlenül rálép. /azokon a területeken, ahol előfordulhat ajánlott magas szárú cipő vagy gumicsizma viselése/.

Lenyűgöző látványt nyújt az alig 10 ha-os erdőrészlete, melyben 150-200 éves, 1-1,5 m átmérőjű tölgyfák állnak hasonlóan idős gyertyánok és juharok társaságában. /Idős fák közül találhatóunk még elszórtan, magányosan, mint például a Kőris-erdő mellett álló közel 6 m kerületű odvas tölgy/.

Az erdőterület aljnövényzetére jellemzőek a hegyvidéki elemek:

• Kétéltűek és hüllők közül /valamennyi védett/ szinte a hazánkban előforduló fajok mindegyike megtalálható
  Közülük "legnépszerűbb" a keresztes vipera. Előfordul itt a siklóknak több fajtája, tömegesen van jelen a mocsári béka, találkozhatunk gőtékkel stb.

• Énekesmadár állományunk jelentős. Természetvédelmi szempontból érdekes madaraink közé tartozik többek között a holló, a szalakóta, a gyurgyalag, fekete harkály, és a fekete gólya. Baglyok közül szinte valamennyi hazai faj megtalálható. Ragadozó madaraink is szép számmal képviselik magukat, költ a kék és a vörös vércse, egerészölyv és a héja.

• Emlősök közül találkozhatunk a védett borzzal, vadmacskával, vidrával, nyuszttal, menyéttel, nyesttel, rovarevők közül feltűnnek a denevérek és a cickányfélék. Erdeinkben találkozhatunk vaddisznóval, szarvassal, őzzel stb. A környék bogárfaunáját gazdagítja többek között a nagy hőscincér, az orrszarvú bogár és a szarvasbogár.

Keresztes vipera Magyarország egyetlen mérges kígyója, emberre soha sem támad, viperamarás akkor fordul elő, ha valaki véletlenül rálép. /azokon a területeken, ahol előfordulhat ajánlott magas szárú cipő vagy gumicsizma viselése/.

Vizében közel 50 halfaj él, a védett fajok közül szinte valamennyi megtalálható, többek között a ponty, a márna, a kárász a kecsege, a csuka, a harcsa stb. Június közepére, tehető a "Tisza virágzása", vagyis a kérészrajzás. /Ez a jelenség már csak a Tisza Vásárosnamény feletti szakaszán figyelhető meg/.
    A folyószabályozás után a keményfaligetek visszahúzódtak, míg a fűz-nyár ligeterdők és a bokorfüzesek jól bírják a szélsőséges hidrológiai viszonyokat. Az hullámtéri gyümölcsösökben megterem a dió és a nemtudomszilva, mely utóbbi szolgál alapanyagul az aszalásnak, a lekvárfőzésnek és a pálinkafőzésnek. A hullámtérhez hozzákapcsolódnak továbbá a rétek és a legelők, amelyek a rendszeres használat híján beerdősülnek /sajnos többnyire tájidegen fafajokkal/. A folyó mellett galéria erdő húzódik, otthont adva az énekesmadaraknak, harkályoknak, baglyoknak. Vizeink csökkenésével együtt leszűkült vízimadaraink élettere is többségük csak vonuláskor pihen meg nálunk. A háborítatlan részeken lakója a kiskócsag, a selyemgém a fekete gólya és ugyancsak az ilyen csöndes helyeket kedvelik a ragadozó madarak is.

1952-ben nyilvánították védetté a Tarpai-idős tölgyest. A nagyközség halarában az ukrán határra illeszkedő 10 hektár területű gyertyános­tölgyes erdő a híres beregi tölgyesek a utolsó hírnöke, 120 év körüli fák alkotják. A község határiban található 1000 hektár fokozottan védett terület két erdőt foglal magába: a Nagy-erdől és a Téb-erdő. A Téb és a Nagyerdő valamikor a község tulajdona volt. a Nagyerdő egyes részeit a hagyomány szerint még II. Rákóczi fejedelemtől kapta. A Tisza tarpai hullámterében is jelentős kiterjedésű galériaerdő húzódik meg. A Kőris-erőben, ahol a gólyák gyülekeznek. üreges tövű 595 cm kerületű, 26 m magas kocsányos tölgy áll. A Gácsa-holtágnál latható egy 560 cm kerületű. 28 m magas fekete nyárfa, a Tisza partjánál, a Gácsa dűlőben pedig egy 240 cm kerületű 18 m magas, szép kislevelű hársfa.

A folyók ártereinek középmagas és magas térszintjének legjellemzőbb fafaja a kocsányos tölgy, a magyar kőris, a mezei- és vénicszil és a mézgás éger, a cserjeszintben pedig a galagonya és a vörösgyűrű som. A folyók szabályozásával ezeknek a területe csökkent, sok állat- és növényfaj vesztette el az évszázadokig zavartalan élőhelyét. A hullámterek énekesmadár és rovarfaunája még gazdag. A keményfás ligeterdők nagyon megfogyatkoztak, helyettük nemesnyárakat és akácokat telepített az ember.
    Az árterek jellemző erdőtársulásai eltűnőben vannak. A hullámterek legelterjedtebb erdőtársulásai a mélyebb fekvésű területek fűz - nyár ligeterdői. A fehér- és feketenyárak, a fehér és törékeny fűzek árnyas csöndjében szeret fészkelni a szürke gém, a selyemgém a kiskócsag, a bakcsó, itt megtalálható a feketególya. A medertől távolabbi mély fekvésű területeken egyre terjed az Észak-Amerikából származó gyalogakác, az amerikai kőris és a zöldjuhar. A folyómedrek partjain leggyakrabban a fa alakú mandulalevelű- és csigolyafűzek alkotnak bokorfűzeseket, ezek a bokrokra fészket rakó énekes madaraknak, így a füzikéknek kedvelt otthonai.
    A híres ártéri dzsungelgyümölcsösöket néhány kutató szerint a honfoglalók már itt találták a Tisza és mellékfolyói árterében. A XVII. században Evlia Cselebi török utazó is megcsodálta az óriási, félvad fákat, megízlelte és ékesszólóan dicsérte zamatos gyümölcseiket. A penyigei vörös- és a nemtudom szilva; a kenéz piros-, a sóvári-, a kormos- és batul alma; az árpával érő-, a császár-és a vérbeli körte fajtákat és a papírvékony héjú, olajos belű diókat termő fák a tavasszal és ősszel az áradás iszapja táplálta ártereken nőttek. Emiatt voltak olyan ízesek, zamatosak és sokkal edzettebbek, mint a termesztett gyümölcsök. Az ősi tájfajták közé tartozó tányéralmák, bőralmák, a kormos almák akár egy évig is elálltak.

De a gyümölcsösöket inkább aszalták, vagy lekvárt főztek belőlük, a XVI. századtól lendült föl a pálinka főzés és az ecetgyártás. 1624 - 1633 között az ecsedi uradalomhoz tartozó községek közül gyümölcsöt termeltek Tarpán, Kisnaményban, Kisaron, Tivadarban, Nagyarban a Tisza mentén, a Szamos mentében (Tunyog)Matolcson, Penyigén, Nábrádon, Kölcsén és Géberjénben. A török időkben a Tiszán és a Szamoson tutajon (lábón) szállították le a gyümölcsöket a délebbi vidékekre, ahol elcserélték gabonáért, illetve az értük kapott pénzért terményt vásároltak. Tarpa évszázadokkal ezelőtt is annyira nevezetes volt a gyümölcseiről, hogy a gyümölcsöt termelő és kereskedő lakókat "Ómahuppanósoknak" csúfolták a környéken. A Tiszahát és a Szamoshát gyümölcstermelése az ősi dzsungelgyümölcsösökre épült, a XIX. századtól lett keresett a szatmári égetett szilvapálinka. Nagyon híres és kedvelt volt a penyigeinek, vagy "nemtudom" szilvának hívott igen bő és jó termésű szilvafaj, amely ma is nagy területeken terem a Tisza menti falvakban. A régi ártéri gyümölcsösökben azonban lényegesen több körte volt, mint ma. Sajnos, a dzsungelgyümölcsösökből mára csak Kisar, Tivadar és Tarpa határában maradt meg mozaik.
    A folyók, kivált a Tisza elhagyott, lefolyástalan medreit kisebb mocsarak, hajladozó nádasok, füzes és nyár ligeterdők övezik. A holtágak vizében tündérrózsák, sárga tavirózsák ringanak, nefelejcs, sulyom, sárga nőszirom, nyílfű, tőzike, mocsári gólyahír, fekete nadálytő nőnek a hínártársulások mellett. A nádasok és gyékényesek jellemző faja a pántlikafű, a harmatkása és a tőzegpáfrány. Az ártereken ma dióligetek, lejjebb almáskertek és szilvafák is láthatók, a vízparton pedig csalán, szeder, gyalogakác tenyészik az ábrándos fűzesekben. Az ártér ember alig járta erdőiben vadmacska, szarvas, ritkán vaddisznó, őz, róka, nyúl tűnik fel, a vízicickány, egér, mezei pocok mellett a vidrát is megpillanthatjuk. A kullancs ellen jó védekezni, bár igen ritka az agyvelőgyulladást terjesztő egyed; alkonyatkor csípnek igazán a szúnyogok, inkább csak kellemetlenek, mint veszélyesek. Este megszólal a zizzenő  szárnyú szitakötők után kapkodó békák kórusa. A Tiszában, a Szamosban, az ásott csatornák, a holtágak vizében a gyakori halfajok mellett még ma is megtalálható a védett réticsík, a vágócsík, a lápi póc, a selymes durbincs, a kecsege, a magyar- és a német bucó, amelyeknek a halászatát szintén tiltja a törvény.

A védett terület nagysága: 22 931 hektár, ebből fokozottan védett 2 307 hektár.
Elhelyezkedés: A nyolc különálló védett terület az ország keleti szegletében, a Lónya-Mátészalka vonaltól keletre található Beregi Tiszaháton, az Ecsedi-lápon, illetve a Szamos-Túrháton található.
Látogatás: Néhány szigorúan védett terület kivételével szabadon látogatható.
Kezelő: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága

A Kárpátok belső peremén a megsüllyedt Kárpát-medencét - különösen annak keleti területeit - a hegykaréjból érkező folyók töltöttek fel évszázezredek alatt. Tarpa a Szatmár-Beregi síkságon helyezkedik el, melyek domborzata máig asztallap simaságú. Területeit is az a többször átöblített és leülepedett agyagos hordalék képezi, amelyet egykor a Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszna, és kisebb patakok áradásai szállítottak ide. A térség legmagasabb részei a kis ún. romvulkáni kúpok (pl. a Tipet-hegy Barabás mellett, a Nagy-hegy Tarpa határában), amelyek legmagasabb csúcsai is jóval a kétszáz méteres magasság alatt maradnak.

A Szőlő-hegy tanösvény a Beregisíkon Tarpa nagyközség külterületén található. A tarpai Nagy-hegyet és környékének élővilágát mutatja be - kitérve a beregi tájat évszázadok óta formáló és megőrző természetközeli gazdálkodás főbb jellemzőire is.
    A nemzeti park tájvédelmi körzetébe tartozó Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetben a Nemzeti Fejlesztési Terv részét képező Regionális Operatív Program támogatásával megvalósult az információs táblákkal felszerelt bemutatóösvény a Tarpai Szőlőhegy - Tarpai Nagy-erdő túraútvonalon. 

A létesített Tanösvény a hagyományos gazdálkodás és a genetikai, faji és élőhelyi biológiai sokféleség kapcsolatának szemléltetését, a fenntartható tájhasználat bemutatását, a térség öko-turisztikai vonzerejének fokozását szolgálja. A hegy a bányaudvarral és az ukrán határ irányában hosszan elnyúló Nagy-erdő a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet részeként országos jelentőségű védett természeti terület. Az Európai Unió Natura 2000-es hálózata a környező gyepeket is magában foglalja.
    A tanösvény végigjárásával olyan élményt szerezhetnek a látogatók, mely során megismerhetik a térség gazdálkodással kapcsolatos hagyományokat, azok hatását a táji és természeti, valamint a genetikai sokféleségre, és a megőrzést célzó tevékenységre.
    A nemzeti park területén lévő tanösvények bejárását elsősorban diákcsoportok, táborozók, túrázók számára ajánljuk, de mindenkit szeretettel várunk.

Feltöltés alatt :)

Vörös róka, Vidra, Nyestkutya, Mókus, ,Mezei nyúl, Európai sün, Erdei pocok, Erdei egér, Európai vadmacska, Magyar szürkemarha, Vaddisznó, Őz, Borz, Menyét, Nyuszt