Esze Tamás (Tarpa , 1666 - Nyitra, 1708. máj. 27.)
Jobbágy
származású kuruc brlgadéros. 1695-ben Habsburg-ellenes parasztfetkelést próbált
szervezni, 1797-ben a hegyaljai kuruc felkelés előkészítésében tevékenykedett,
amelyben csak azért nem vett részt, mert időközben elfogták és börtönbe zárták.
Kiszabadulása után sókereskedelemmel foglalkozott. A tiszaújlaki sótisztekkel
történt összetűzése után (1701) a felső-tiszavidéki erdőségekben bujkált.
Ekkoriban találkozott ismét a váradi tömlöcéből megszökött, heves vérmérsékletű,
duhaj, nagyhangú Kis Alberttel. (Kis Albert Thököly egykori gyalogos hadnagya
volt, 1695-ben Eszével együtt börtönözték be. Ő Is tagja volt a Rákóczthoz menő
küldöttségnek. Fékezhetetlen természete miatt azonban a Fejedelem 1704-ben
kivégeztette). Brezánból való visszatértük után Esze Tamás és társai Tarpán,
Váriban é Beregszászon felolvasták Rákóczi kiáltványát, kibontották zászlók és
hadba hívták az ország elégedetlenkedő tömeget. Esze Tamás is részese volt a dolhai vereségnek, ahonnan embereivel a Vereckei-hágóhoz sietett. A találkozás
után II. Rákóczi Ferenc ezreskapitányává nevezte ki. Esze Tamás gyalogezredével
(talpasaival) részt vett a szabadságharc minden fontosabb ütközetében. Érdemei
elismeréseként 1707-ben brigadérossá tette meg a fejedelem, majd 1708
márciusában mint egyik kedvenc katonáját, nemesi ranggal ruházta fel. Halála
tragikus hirtelenséggel következett be. 1708 pünkösdjén verekedés tört ki a
katolikus és a református katonák között s azt Esze úgy megpróbálta megfékezni,
ágyúval belelőttek. Ez a gyilkos tűz oltotta ki a brigadéros életét. Halála után
Rákóczi Esze Tamás feltétlen hűségét, érdemeit és kitartásai úgy ismerte el,
hogy ezredét saját palotásai közé emelte. (...Tovább... ) |
