(Szarvas, 1886. jún. 6. - Sopronkőhida, 1944. dec. 24.): publicista és politikus, a II. világháború idején a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége és vértanúja. Zsilinszky Gábor öccse. Jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte, majd hazatérve ügyvédjelölt lett. Békéscsabán családja és a demokrata parasztvezér, Áchim L. András között politikai és családi okokból kiéleződött a viszony. Ennek következtében 1911. máj. 14-én egy vita során - Gábor bátyja védelmében - Áchimot lelőtte. A fiatal jogász közigazgatási pályára ment és Árva vm.-ben főispáni titkári állást töltött be.
    Az I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be és 1916-ban súlyosan megsebesült. 1918. nov.-ben a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált, majd visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletárdiktatúra megdöntése után a Gömbös vezetése alatti nacionalista és fajvédő csoport (Eckhardt, Kozma stb.) tagjaként a Szózat c. fajvédő lap főszerk.-je lett. Derecskén 1922-ben egységes párti programmal képviselővé választották, de 1923-ban Gömbössel együtt kilépett Bethlen pártjából és részt vett a Fajvédő Párt megalapításában. 1925-ben vitézzé avatták és ettől kezdve anyja nevét felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1926-tól a Magyarság vezércikkírója, 1928-ban megindította Előőrs c. lapját, amely fórumot adott József Attillának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak stb. Ettől kezdve lassanként eltávolodott Gömbös Gyulától és megkezdődött fordulata a demokratikus ellenzéki politika felé. (...Tovább... )

1930-ban Móricz Zsigmond a Nyugatban elragadtatott cikket írt egy új íróról, akit a falu küldött, aki a parasztság életének új és szép hangú kifejezője. Ezzel a lelkes köszöntéssel Móricz az irodalom kellős közepébe léptette Szabó Pált. Nem lehetett nem figyelni rá. Elvárták nagy lendülettel kibontakozó életművét, és ő eleget is tett a várakozásoknak a társadalmi felelősségtudat és a könnyeden áradó mesélgetés sajátos egységével, amely oly jellemző íróművészetére.
    Amikor megjelent az irodalomban, már napirendre került a "népiek" és "urbánusok" vitája, ez a merőben értelmetlen ellenségeskedés az alapvetően falusi élményektől ihletett és a városi kultúrán nőtt írók között. Politikai gyanakvással tekintettek egymásra, legszívesebben kirekesztették volna egymást az irodalomból, sokáig nem véve tudomásul, hogy a kettő együtt jelenti a nemzeti irodalom sokszínű egységét. Az ellentét annál is értelmetlenebb volt, mert se népiek, sem urbánusok nem álltak azonos világnézeti alapon. Ahogy az urbánusok vegyes tábora liberálistól polgári radikálison és szociáldemokratán át kommunistákig terjedt, úgy a népieké egyik oldalon elnyúlt a fasiszta szélsőjobbig, a másik oldalon pedig együtt tartott a kommunistákkal, tehát a népiek bal szárnya és az urbánusok balszárnya sokkal közelebb állt egymáshoz, mint saját köreik jobboldalibb elemeihez Ennek ellenére jó ideig irodalmunk felszínére ez a népi-urbánus ellentét volt a jellemző, és igazán majd csak József Attila nagy költészetében vált magasabb rendű szerves egységgé az "utca és a föld" kettős ihletése.
    Szabó Pál természetesen, helyzeténél fogva, a népiek írói táborának lett fontos alakja, s jelentőségét aláhúzta az az irodalmi értékelés, hogy az urbánusok is, ha olykor fenntartásokkal is, de kezdettől fogva mindvégig elismerték tehetségét és igazi író voltát. Mivel aki olvasta, nem tudott szabadulni elbeszélő varázsától.

Ha magyar ember hallja vagy kimondja a Rákóczi nevet, akkor a nagy hírű és nagy múltú családból II. Rákóczi Ferencre gondol. A többi Rákóczihoz mindig hozzátesszük keresztnevét, esetleg uralkodói sorszámát, hogy első vagy második Rákóczi György vagy első Rákóczi Ferenc vagy esetleg Rákóczi Zsigmond, hiszen már ez a szépapa is erdélyi fejedelem volt. De így, minden sorszám és keresztnév nélkül, egyszerűen a családnév kimondásával csakis őrá, nemzeti történelmünk felejthetetlen nagy alakjára, még csak nem is Erdély választott fejedelmére, hanem a kuruc szabadságharc vezérére, a "vezérlő fejedelem"-re, az embernek is, államférfinak is példaszerű egyéniségre, a későbbi évek nagy bujdosójára s végül a rodostói számkivettetés magasztos lelkű reményvesztettjére kell gondolnunk.
    Mint történelmi alak, a magyar századok egyik főszereplője; arra azonban csak a könyvek közt otthonos és a nemzeti múlttal meghittebb viszonyban élő elmék szoktak a név kiejtésekor azonnal emlékezni, hogy ez a Rákóczi Ferenc a XVIII. század első harmadának legjobb, gondolatokban és érzelmekben leggazdagabb írója. Sőt még költészetünk is szegényebb volna nélküle, még akkor is, ha csak azokat a lírai műveket írta, amelyekről hitelesen megállapítható, hogy tőle származnak. Holott a kuruc költészetnek van egynéhány olyan emléke, amely úgy élt a köztudatban, mint Rákóczi műve. Hiszen nemzedékek esküdtek, hogy a talán legeslegismertebb és formailag legtökéletesebb, bár mindössze nyolcsoros kuruc éneket Rákóczi rögtönözte, s vált azonnal a szabadságharcosok harcos hitvallásává. Ki ne ismerné?

Esze Tamás (IV.), II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának híres ezereskapitánya, majd brigadérosa, a fejedelem és a kortársak tudomása szerint jobbágycsaládból származott: a Rákóczi-ház örökös-jobbágya volt az ecsedi uradalomhoz tartozó szatmármegyei Tarpán. A fejedelem, midőn 1703. november 20-án "a jobbágyságnak terhe alól s abban való paraszti állapatokbul" felszabadította, okleveles bizonyítékát is szolgáltatta annak, hogy a nagyhírű szegénylegény, aki a szabadságharcot elindító tiszaháti felkelést megszervezte, s "első eszköze volt" a haza felszabadításának "a német hatalmas és törvénytelen igája alól", nem tartozott az ország privilegizált fiai közé, hanem történeti jelentőségű pályafutásának kezdetén "több hasonló jobbágyokkal egyaránt" szülőföldjén jobbágyi állapotban élt.
    Esze Tamás nem egyetlen olyan alakja történetünknek, akire az utódok - nyilvánvaló jobbágyszármazása ellenére - megpróbálták a nemesi eredetet rábizonyítani. Nagy Iván szerint veszprémmegyei eredetű familia sarja, elei a XVII. században származtak át Szatmárba. Thaly Kálmán szintén azt írja Esze Tamás vázlatos életrajzában, hogy "az Esze-család régi nemességű és veszprémmegyei eredetű; a XVII. században azonban egyik ága, alkalmasint a török elől, Tarpára, a Rákóczi-ház birtokára menekült, ott jobbágytelkeket szállván meg; ezekből származnak János és Tamás testvérek".
    Az Esze-család nemesi eredetének fikciója azokból az iratokból táplálkozott, melyek a családnak 1793-ban. Veszprém megye előtt indított nemességigazolási peréről maradtak fenn a perindító Esze Tamás szatmárnémeti szenátor (VI.) unokája, Esze Ferenc szatmári ügyvéd birtokában. Midőn Nagy Iván, a család múltjáról, majd tíz esztendővel később Thaly Esze Tamásról kért adatokat tőle, a család társadalmi tekintélyének emelése érdekében is - a régi nemességű és előkelő származású Cserey-családból nősült - szívesen hivatkozott ezeknek az iratoknak a bizonyságtételére.

Esze család.
Veszprém megyei régi családnak iratik; egyik ága a XVII. században Bereg megyébe Tarpa városába szakadt. Ez ágból származott azon Esze Tamás, ki 1703-ban Rákóczy forradalma támadásakor Bereg megyében Pap Mihály, Bige György s több társával támadást kezdvén, Rákóczy részére áll, azonban junius elején Károlyi Sándor által Munkácsnál megveretvén, Esze Tamás elfogatott. 101Később megszabadulván - mint iratik - mind végig Rákóczy alatt harczolt, mig végre Nyitra megyében orozva lelövetett.
    E család több tagjai részt vettek az érdeklett hadjáratban, melynek elismeréseül Rákóczy fejedelem azon okmányban, melyben Tarpa községnek örökös adómentesség mellett katonai szervezetet ad, s tőlük csak hadi szolgálatot követel, - meghagyatott, hogy folyton e családból válassza kapitányát.
    Esze családbeliek laknak Tarpán Bereg megyében, ugy Veszprémben is.
    A család által használt czimer ez: a paizs alján hármas hegy látható, melynek egyikéről egy lombos fa emelkedik; a másik kettején egy magyar gyalog bajnok áll, kezében tartva lőfegyverét, oldalán kardja lóg. Süvege mint a XVII. században a magyar gyalogságé, többi öltözete vörös szűk dolmány és kék magyar nadrág. A paizs fölött pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Kétfelül a paizst foszladék veszi körül.

Tarpai család. (Tarpai és Szilágyi)
Eredetileg Beregh megyei család, mely megyének Tarpa helységéről vette nevét. Innen szakadhatott a Szilágyságba. A XVII. században Szilágyi előnévvel Tarpai András a n. váradi ref. collegium igazgatója, egy magyar könyvet írt a keresztyén házasságról.
    Közép-Szolnok vármegyében Tarpai Sámuel Zilah városi tanácsnok és azon megyei ülnök. Sándor azon megyei szolgabiró, utóbb törvszéki ülnök, s több helyen birtokos. Neje Tunyughy Anna.

Jobbágy származású kuruc brlgadéros. 1695-ben Habsburg-ellenes parasztfetkelést próbált szervezni, 1797-ben a hegyaljai kuruc felkelés előkészítésében tevékenykedett, amelyben csak azért nem vett részt, mert időközben elfogták és börtönbe zárták. Kiszabadulása után sókereskedelemmel foglalkozott. A tiszaújlaki sótisztekkel történt összetűzése után (1701) a felső-tiszavidéki erdőségekben bujkált. Ekkoriban találkozott ismét a váradi tömlöcéből megszökött, heves vérmérsékletű, duhaj, nagyhangú Kis Alberttel. (Kis Albert Thököly egykori gyalogos hadnagya volt, 1695-ben Eszével együtt börtönözték be. Ő Is tagja volt a Rákóczthoz menő küldöttségnek. Fékezhetetlen természete miatt azonban a Fejedelem 1704-ben kivégeztette). Brezánból való visszatértük után Esze Tamás és társai Tarpán, Váriban é Beregszászon felolvasták Rákóczi kiáltványát, kibontották zászlók és hadba hívták az ország elégedetlenkedő tömeget. Esze Tamás is részese volt a dolhai vereségnek, ahonnan embereivel a Vereckei-hágóhoz sietett. A találkozás után II. Rákóczi Ferenc ezreskapitányává nevezte ki. Esze Tamás gyalogezredével (talpasaival) részt vett a szabadságharc minden fontosabb ütközetében. Érdemei elismeréseként 1707-ben brigadérossá tette meg a fejedelem, majd 1708 márciusában mint egyik kedvenc katonáját, nemesi ranggal ruházta fel. Halála tragikus hirtelenséggel következett be. 1708 pünkösdjén verekedés tört ki a katolikus és a református katonák között s azt Esze úgy megpróbálta megfékezni, ágyúval belelőttek. Ez a gyilkos tűz oltotta ki a brigadéros életét. Halála után Rákóczi Esze Tamás feltétlen hűségét, érdemeit és kitartásai úgy ismerte el, hogy ezredét saját palotásai közé emelte.

(Szarvas, 1886. június 6. Sopronkőhida, 1944. december 24.)
    1925-ben vitézzé avatásakor vette fel anyja, Bajcsy Mária családi nevét. 1922-ben kormánypárti programmal választják országgyűlési képviselőnek a derecskei választókerületben. Az 1920-as évek végén találkozott először a tarpaikkal. Gulácsy Dezső képviselő 1929. május 10-i halálával megüresedett a tarpai mandátum. Bajacsy-Zsilinszky Endre elhatározta, hogy ebben az ellenzékinek számító kerületben indul a képviselőségért. A hatalmas hatósági terror és csalás a kormánypárti jelölt, Konkoly-Thege Kálmán nyugállományú huszár ezredes győzelmét hozta.
    Bajcsy-Zsilinszky 1930-ban megalakítja a Nemzeti Radikális Pártot, amelynek országos zászlóbontó nagygyűlését 1931. január 11-én tartotta Tarpán. 1931. évi országgyűlési választásokon Tarpa elsöprő többséggel választotta meg képviselőjének. 1935-ben a szégyenteljes választási csalások miatt, amely a kormánypárt jelöltjének hozott többséget Bajcsy lemond vitézi rangjáról.
    1936-ban a baloldali erők tömörítése érdekében fuzionál a Független Kisgazdapárttal és 1939-ben tavaszi választásokon a Független Kisgazdapárt megyei listáját vezetve került be a képviselőházba. Bajcsy-Zsilinszky Endre történelmi érdeme, hogy kezdettől fogva felismerte az ország létérdekeit fenyegető veszedelmet és bátran harcol a hitleri Német Birodalom, valamint hazai szövetségesei ellen.
    1939-től mint az antifasiszta népfront vezető politikusa a parlamentben az egész baloldal szószólója volt. Leghíresebb parlamenti interpellációját 1942 decemberében mondja el, amikor a szélsőjobboldal hangzavara közepette követeli az újvidéki programokért felelősök megbüntetését. 1944. március 19-én a német megszállás reggelén csendőrök és SS-katonák törtek rá lakásában, tűzharcát vívott velük, amelyben súlyosan megsebesült. Rabkórházba, majd a Fő utcai börtönbe szállították, azonnal 1944. október 15-én a sikerteles kiugrási kísérlet napján szabadult. November 11-én a németellenes fegyveres ellenállási mozgalom irányítására szerveződő Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnöke lesz. Árulás folytán letartóztatták, majd Sopronkőhidára szállították. 1944. december 24-én kivégezték.
Végakarata szerint Tarpán temették el.

A tarpai Esze-család 1565-től ismert a forrásokból Családfájuk a híres kuruc brigadéros nagyapjától, az "öreg" Esze Tamástól vezethető le. Ő l648-ig Ecsed várához tartozó katonaparaszt ("szabad drabant") majd marhával szolgáló jobbágy volt. Fia, szintén Tamás, 1674-ben nincstelen gyalogszeres jobbágyként tűnik fel 1683-ban pedig már csak özvegye, Márton Anna szerepel három fiával, s volt egy leányuk is.
    A három fiú Márton, János, valamint a nagyapja és apja nevét viselő Tamás közül a legifjabb játszott történelmi szerepet mint a Rákóczi-szabadságharcot előkészítő mozgalom vezetője, majd a kuruc hadsereg magas rangú tisztje. Ő 1666 körül született, felesége Bíró Anna, valószínűleg Debrecenből származott. Egyetlen leánykájuk Erzsók korán elhunyt.
    Esze Tamás részt vett az 1697. évi hegyaljai felkelés megszervezésében, de Károlyi Sándor szatmári főispán még a felkelés kitörése előtt fogságra vetette. Kiss Alberttel együtt előbb Nagykárolyban, majd Szatmár városában raboskodott. A mozgalom vérbefojtása után szabadon engedték, s mint Károlyi írja "nyugodtan élt övéi körében... csendesen viselte magát otthon, adózásainak eleget tett, ...sókereskedéssel tartotta fönn életét".

Saxon-Szász János (Tarpa, 1964) független magyar festőművész és művészetszervező.
Az 1970-es évek vége óta készít absztrakt, geometrikus alkotásokat. Mesterei Csiky Tibor szobrászművész, Fajó János festőművész és Carmelo Arden Quin képzőművész, teoretikus.
    A kilencvenes évek elejéig elsősorban konstruktivista műveket készített, de részt vett az Árnyékkötők művészeti csoport munkában is. 1992-ben meghívást kapott Párizsba az Eiffel-torony első emeletén rendezett Visions d'Europe című kiállításra, ekkor ismerkedett meg Ardenn Quinnel és került a hatása alá. Visszatérve megszervezte a MADI magyarországi csoportját, Nemzetközi Mobil MADI Múzeum néven gyűjteményt hozott létre, MADI art periodical címmel pedig művészeti folyóiratot indított. Mintegy száz hazai és külföldi kiállítás megszervezésében vett részt, Magyarország (Győr) művészetszervező munkájának köszönhetően a MADI egyik nemzetközi hírű központja lett. 2006-ban az egyik főszervezője volt a Moszkvában megrendezett supreMADIsm képző-, zene és színházi fesztiválnak, amely Malevics és az orosz konstruktivizmus mesterei előtt tisztelgett.
    2000-től több fontos ösztöndíjat is elnyert. 2000-ben meghívást kapott Franciaországba, ahol tanított, illetve Dimension Crayon / Dimenzióceruza címmel könyvet írt. 2001-2002-ben az USA-ba kapott több meghívást.
    2000-ben Perneczky Géza (Németország) könyvet írt róla Poly-dimensional Fields / Polidimenzionális mezők címmel. Ebben olvasható: "A fraktálgeometria alkotó jellegű képzőművészeti alkalmazására mindaddig sehol sem találhattam sikeresnek mondható példát a világon. (...) Saxon-Szász teljesítménye, hogy képzőművészként is tudott valamit a fraktálokkal kezdeni, ezért tűnt szinte hihetetlennek."

Saját honlap: http://www.saxon-szasz.hu/