Szatmári szilvalekvár

 

Lekvárfőzés:
A hagyományos technológia szerint készülő szilvalekvárhoz előkészületként a gazdák augusztus végén, szeptember elején lekaszálták a fák alatti füvet, hogy a hulló szilvát fel tudják szedni. A fa alá ponyvákat terítettek. Hosszú, de könnyen kezelhető rudakkal verték az ágakat. A rudas leverést a rázás követte. A verés és rázás során a ponyvára hullott gallyak, levelek nagy részét szorgos asszonykezek távolították el. A ponyváról a szilvát nagy vesszőkosarakba öntötték. Ezt követően a szilva deszkából készített, lejtős csúszdára került, ezen végiggurult a gyümölcs, közben kikapkodták belőle a maradék leveleket, ágakat.
    A válogatott gyümölcsöt ún. szilvásládákban megmosták. A lecsurgott szilvát először teknőbe rakták, ahol még egyszer, utoljára átvizsgálták.

A szilvalekvár a kimagvalt gyümölcsből készült lassú tűzön. Azért, hogy cukortartalma miatt ne karamellizálódjon, oda ne égjen, állandóan kevergetni kellett a forró, fortyogó lekvármasszát. Nagy réz (vagy ritkábban öntöttvas) üstökben, nyílt katlanon főzték a korábbi évszázadokban.
    A házilag készített kavaróvitorlával állandóan, szünet nélkül kavarták a szilvát. Ez volt az ún. keverő "lepkék", melyekkel ide-oda mozgatva a lekvárt a főzőüstben, megakadályozták a leégést.
    A szilvát addig főzték, amíg a magja ki nem vált és a héja össze nem sodródott. A szétfőtt szilvát penyőnek nevezték. Amikor a penyőt jónak ítélték, házilag készített szűrőn áttörték. Az áttörés során csak a mag maradt a szűrőben. A szűrőn áttört, átdörzsölt levet hívták ciberének. A ciberét visszamérték az üres, szépen kimosott üstbe, és kezdődhetett az öregítés, azaz a befőzés. Ez a munkafolyamat akár 12 órát is igénybe vett.

Az elkészült, levétvesztett, sűrű lekvárt cserépedényekbe, az ún. lekváros szilkébe fa merőkanalakkal merték ki már a XVIII-XIX. században, majd kihűlés után fehér vászondarabbal lefedték, és zsineggel átkötötték az edény száját. Hűvös kamrákban polcokon raktározták, esetleg vásárban árulták az így készült lekvárt.
    A lekvár főzés nehéz munkáját mulatozással kapcsolták egybe: citeráztak, énekeltek, vidám társasági élet folyt, miközben váltották egymást a munkában. A kész lekvárt cserépedényekben, ládákban tárolták.
    A héjastól megfőzött, nem passzírozott szilvának kiváló élettani hatása volt, ezért a népi gyógyászatban is használták.
 

Különleges egyedi jellemzők:
A szatmári szilvalekvár sötét, csaknem fekete színű, keményre főzött, de még kenhető, paszta-szerű állományú, cukor hozzáadása nélkül készült termék. Illata kellemes, íze zamatos, a gyümölcsfajtára jellemző, intenzív. Szárazanyag-tartalma 60-61%, amely jó eltart­hatóságot biztosít.
    Rengeteg folyó ölelésében, magas évi csapadék mennyiség (50 mm több esik, mint az alföldön). A magas talajvízállás, az agyagos talajszerkezet optimális körülményeket biztosít gyümölcsösök számára. Az ártéri dzsungelgyümölcsösök mikroklímája különösen kedvez egy a nép körében csak "nemtudom" szilvának emlegetett „speciálisfajta” termesztésére. Az árterületi bizonytalan szántóföldi növények termesztése, a gyenge földek miatt rengeteg gyümölcs található (szilva, alma).
    Ez az alapanyaga a Tiszaháton, Szatmár-Beregben évszázadok óta ismert. Szeptember elején érik, apró szemű, gömbölyű alakú, hamvas, nem magvaváló, kék penyigei szilva néven ismeretes. Húsa világossárga, nagyon édes, aromás, telt ízű. A szatmári tájon elképzelhetetlen a házi kert szilvafa nélkül. A gazdák sem növényvédelmet, sem műtrágyázást nem alkalmaznak. Nemtudom szilva alapvetően bio, gondozásmentes fa. Nem permetezik, magától terem saját magjáról, tősarjról szaporodik. Különleges jó érzi itt magát a klimatikus viszonyok miatt.
    Több száz éves hagyomány alapján a gyümölcsösök mellé aszalóházakat, lekvárfőzőket, pálinkadesztillálókat építettek. Szezonban kiköltözött a család egy- két hétre, leszedték, elkészítették, kifőzték a szilvát, haza már csak a készterméket hozták az ártérről. 

Felhasználás:
Hagyományos felhasználása elsősorban a különböző tésztafélékhez (pl. gombóc, derelye), süteményekhez (pl. bukta) kötődik. Szívesen eszik reggelihez, uzsonnához is, kenyérre kenve.

 

(...Képek a Galériában... )

 

 



  Kezdőlap   |   Nevezetességek    |  Galéria    |  Vendégkönyv    |  Regisztáció    |  Elérhetőség 

© 2005-2010  Minden jog fenntartva  Tarpa Nagyközség Önkormányzat   webmester: tarpawebmester@gmail.com

Generated with CodeCharge Studio.